Kevesebb jut a zsidó ifjúságnak?

A MAZSIHISZ 1%-os kampánya fut éppen, amely a gyermekekre, az ifjúságra összpontosít. Szép célok, ha a szervezetnek valóban prioritást jelentenek, ennek örülni kell.

A MAZSIHISZ ifjúsági pályázatainak keretösszegei viszont sajnos ettől eltérő képet mutatnak. 2016-ban (és emlékeim szerint korábban is) 10 millió forintot szánt az ifjúsági szervezeteknek, 2017-ben már csak 8 millió forintot. 20%-os csökkenés. 20%-kal kevesebb jut a fiatalokra.

Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy noha az idei 1%-os kampány középpontjában a gyermekek és fiatalok szerepelnek; a kiírt pályázatokban mégis csökken – 20%-kal – a fiatalokra szánt pénz.

Reméljük, hogy amint más zsidó felekezetek iskolafejlesztéssel, új iskola nyitásával teszik mérföldkővé a 2017. évet, úgy a MAZSIHISZ esetében is pozitív mérföldkő lesz az ifjúságpolitika az év végére. Ezidáig kétségbeejtő, diákot fenyegető pedagógusi (alelnöki, igazgatóhelyettesi) kommunikációról, a bullying (iskolai zaklatások) felszámolásának elmaradásáról, és az ifjúsági szervezeteket támogató keret 20%-os csökkenéséről hallhattunk. Hiszem, hogy ennél sokkal pozitívabb a MAZSIHISZ szervezetének ifjúságpolitikája, és a fejlődés, fejlesztés pozitív híreit fogjuk olvasni a jövőben. Bízhatunk egymásban!

A publikáció kizárólag a szabad véleményformálás keretében saját gondolatokat is tartalmaz. Az így megjelentetett publikáció – amint jelen blogban megjelenő valamennyi írás –  kizárólag bizonyos események és körülmények leírását, valamint annak véleményezését tartalmazzák, tudatában annak, hogy minden ember saját maga formálja önálló véleményét az Alaptörvényben meghatározott jogából eredendően.
A publikációnak – amint a jelen blogban megjelenő valamennyi publikációnak – nem célja mások véleményének befolyásolása, egyes személyek vagy szervezetek; közéleti, illetve bármely természetes személy megítélésében negatív irányba való befolyásolása. Jelen blog valamennyi publikációjában megjelentetett és bemutatott természetes személyek pozitív szándékát reméli a szerző, és olvasóit is ennek reményére bátorítja.

Advertisements

Magyar talmud tudósok új generációja

Jelenleg több, 16-22 éves magyar fiatal is tanul Jeruzsálemben, vallási ismereteit mélyíti el. Két héttel ezelőtt, amikor a Szentföldön jártam, alkalmam volt néhányukkal találkozni, meglátogatni a jesívájukat, és személyesen bizonyosodtam meg én is arról, hogy milyen igyekezettel és lelkesedéssel tanulnak.

Azt gondolom, hogy most egy új generációról beszélhetünk. Egy olyan generációról, akik a magyar zsidóság jövőjét jelentik. Egy olyan generációról, akik már a “versengő” magyar zsidóságban nőttek fel, megtapasztalták ezen “versengés” összes előnyét és hátrányát. De szemmel láthatóan őket az egységes, vallásos, magyarországi zsidó jövő érdekli.

Remélem, hogy az ő (és majdan a további érdeklődő fiatalok) tanulmányait valamennyi olyan szervezet támogatni fogja, akinek szellemi, kapcsolati, és anyagi lehetőségei megvannak erre.

Külön kiemelném azon reményemet, hogy a MAZSIHISZ, illetve taghitközségei is kiemelten kezelik a jövőben a fiatalok tanulmányainak támogatását. Hiszen – hitközségként – elsődlegesen a hitélet fenntartása, támogatása, és jövőbeni biztosítása, fejlődése lehet kizárólagos céljuk.

Jeruzsálemben tanuló fiataljaink közül egyik meghatározó büszkeségünk Keszler Áron, aki időről időre lenyűgöz minket tudásának bővítésével, és közérthető átadásával. Néhány évvel ezelőtt Budapest legnagyobb tudású orthodox rabbijával beszélgetés közben szóba került Áron. Ő így nyilatkozott róla: “Figyeld meg, Áronból egy nagyon komoly Talmud tudós lesz hamarosan”. Most mindannyian ezt az utat láthatjuk.

A főimádságban (Amida avagy Smone Eszré) meg szoktunk állni egy kicsit a “Smá Kolénu” (Halld meg hangunkat) kérő áldásnál, és gondolatainkban rendszerezzük legfontosabb kéréseinket. Legyen Áron, és a többi fiatal, aki szent tanulmányokat folytat gondolatainkban imádságaink során, hogy a Tóra tanulmányozásában erősödjenek, és tudásukkal a zsidóság és az egész világ javára legyenek.

https://www.facebook.com/plugins/video.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2FMayanot%2Fvideos%2F1462215197122372%2F&show_text=0&width=560

 

Szexuális zaklatások (bullying) és a pedagógus szerepe

A tegnapi napon egy igazgatóhelyettes és osztályfőnök (rövidítsük innentől KH-nak) “tollából” született egy vitathatatlanul problémás és szakmátlan megnyilvánulás, diákjainak nyilvános megszégyenítése.

De KH nyilvános bejegyzéséből ennél több is kiderült. Tehetetlen a szexuális zaklatások (bullying) kezelésében. A bullying egy “természetes” jelenség a kamasz fiatalok körében, és a tanárképzés meghatározó része, hogy a bullying megjelenését miként lehet megelőzni, illetve megjelenése esetén miként kell azt kezelni, lezárni. Ez egy meghatározó nevelési tevékenysége a tanároknak, de lássuk be, jelentős kihívás is.

KH tegnapi nyilvános bejegyzéséből kiderült, hogy a szexuális zaklatások megelőzése és kezelése a rábízott 15-16 éves kamaszok közösségében nem megfelelően történik. Igazgató-helyettesként és osztályfőnökként nem képes (kompetens) megoldani ezeket a fontos feladatokat, amelyek elengedhetetlenek a fiatalok egészséges mentális fejlődéséhez.

KH tegnapi bejegyzésében a diákság “szarozása” mellett a legfeltűnőbb információ a “punciróka” jelensége volt. Az osztályközösséget ismerők elmondása szerint ez azt jelenti, hogy “a punciroka: KH osztálya azt játssza a folyosón, hogy egymás nemi szervét ütik, és ez a punciróka.”

Mindannyiunk felháborodása érthető. De a legfőbb kérdés, hogy mit tesz ez ellen a pedagógus? Mit tett az osztályfőnök KH? Mit tett az igazgatóhelyettes KH? Mit tett ennek megelőzése, vagy kezelése, lezárása érdekében?

Ki vállalja majd a felelősséget, ha néhány év múlva mentális nehézségek jelentkeznek egyes diákoknál a szexuális zaklatások miatt?

Mivel KH-nak erről tudomása van, többek véleménye szerint felelőssége megkérdőjelezhetetlen!

A publikáció kizárólag a szabad véleményformálás keretében saját gondolatokat is tartalmaz. Az így megjelentetett publikáció – amint jelen blogban megjelenő valamennyi írás –  kizárólag bizonyos események és körülmények leírását, valamint annak véleményezését tartalmazzák, tudatában annak, hogy minden ember saját maga formálja önálló véleményét az Alaptörvényben meghatározott jogából eredendően.
A publikációnak – amint a jelen blogban megjelenő valamennyi publikációnak – nem célja mások véleményének befolyásolása, egyes személyek vagy szervezetek; közéleti, illetve bármely természetes személy megítélésében negatív irányba való befolyásolása. Jelen blog valamennyi publikációjában megjelentetett és bemutatott természetes személyek pozitív szándékát reméli a szerző, és olvasóit is ennek reményére bátorítja.

 

 

A szar ember, a punciróka, és a fegyelmi

“Te tényleg ennyire szar ember vagy?” – kérdezte egy iskola igazgató-helyettese tanítványától, az összes ismerős előtt megosztott posztban. Nyilvános megszégyenítés? Neveléstudomány? Elgondolkodtató…. a pedagógia szégyene! ne kérjétek, hogy elmondjam, hol történt. Elég szégyen anonim módon is…

Álljon itt a teljes bejegyzés K.H. fogalmazásában:

“Döbenettel értesültem Dani tegnapi posztjától, és még nagyobb döbbenettel a te kommentjeidről azok után, hogy olvastad a Töpörtyűkben a beírásomat. Sajnálom, hogy a mai napon nem voltál bent az osztályban, egyet azonban szeretnék meosztani veled: Még egy beszólás valamely osztálytársadnak, vagy még egy poén gáncsolás a folyosón, vagy netán egy punciróka, és fegyelmi indíttatok ellened. A posztot és a kommentek a Berni néni látta, és küldte meg nekem. Az egyik osztálytársad eközben a kórházi kezelés után lábadozik. Mostfigyelj, Ádám: Te tényleg ennyire szar ember vagy?”

Az igazgatóhelyettes többek véleménye szerint méltatlanná vált a tanári pályára és bármilyen pedagógiai tevékenységre.

 

Tessenek zsidózni!

Mivel a politikai nézeteim messzemenőkig semlegesek, mondhatnánk, hogy nem érdekel a politika – de ez így azért nem lenne teljesen igaz. “Mindössze” azt gondolom, hogy a társadalomnak sokkal magasabb szintű felelősségtudattal és önszervező képességgel kellene működnie, mint azt Magyarországon a rendszerváltás óta láthatjuk. A politikai csatározások ugyanis a “mi és ők” kommunikáción alapszik, és sajnos távol áll az értékalapú hazaszeretettől, ami az ország, a gazdaság, a társadalom a tapasztaltaknál jóval dinamikusabb fejlődését hozhatná az emberek békés és barátságos közösségi együttélésével.

Örömteli szerencsém, hogy barátaim egyaránt formálódnak jobb- és baloldali emberekből. Nagy álmom, hogy eljöjjön az idő, hogy már azt sem fogom tudni, hogy ki melyik oldalon áll, mert nem az oldalak, hanem a társadalom fejlődése lesz a cél. Tudom, ez utópia.

Barátaimról, ismerőseimről azt gondolom, hogy akkor politizáljanak, ha a jelen politikai “kultúra” minden velejáróját vállalják és elviselik.

Remélem, büszkén állíthatom, hogy a Magyar-Mécs (Mécs-Magyar, kinek hogy tetszik) család több tagját is barátomnak tekinthetem, tisztelettel és szeretettel gondolok rájuk, bármikor eszembe jutnak, szóba kerülnek társaságban. Politizálnak? Igen! Egyetértek velük? Van, hogy igen; gyakran nem. De a tiszteletemet, szeretetemet ez nem befolyásolja.

A mai nap viszont egy szomorú döbbenetet hozott.

 Történt néhány napja, hogy nyilvánosságra került Mécs János egy írása (milyen fura, hogy pont most, igaz? Mintha valaki várta volna a megfelelő momentumot). Egyetértek vele? Szerintem karakterparódiának, iróniának ezen formájára az olvasók többsége nem érett; hiszen látható, hogy valójában azokat a fővárosiakat akarta kifigurázni, akik az általa leírt szavakkal szokták illetni vidéki hazánkfiait. 22 évesen nyilván nem fontolta meg, hogy valakik komolyan vehetik szavait, és sértőnek látják azt.

A válasz viszont büntetőjogi kategória megítélésem szerint. Az “antiszemita’ író noha megtalálta a jogi formáját annak, hogy egy ügyes jogász kirántsa ebből (csak viccként írom, hogy antiszemita, valójában persze, hogy nem gondolom antiszemitának).

Teljesen nyilvánvaló zsidózás történik a válaszreakcióban: szembenálló csoportokként ismertetve zsidók és nem zsidók által formált véleményeket, gondolatokat. Az írás kimeríti a közösség elleni uszítás fogalmát, továbbá vélelmezhetően személyes adattal való visszaélés.

Nagy álmom, hogy eljön az idő, amikor a vitákban is csak érvek és ellenérvek fognak szerepelni, és nem nemzeti, etnikai, faji, vallási csoportok összehasonlítgatása, becsmérlése.

A publikáció kizárólag a szabad véleményformálás keretében saját gondolatokat is tartalmaz. Az így megjelentetett publikáció – amint jelen blogban megjelenő valamennyi írás –  kizárólag bizonyos események és körülmények leírását, valamint annak véleményezését tartalmazzák, tudatában annak, hogy minden ember saját maga formálja önálló véleményét az Alaptörvényben meghatározott jogából eredendően.
A publikációnak – amint a jelen blogban megjelenő valamennyi publikációnak – nem célja mások véleményének befolyásolása, egyes személyek vagy szervezetek; közéleti, illetve bármely természetes személy megítélésében negatív irányba való befolyásolása. Jelen blog valamennyi publikációjában megjelentetett és bemutatott természetes személyek pozitív szándékát reméli a szerző, és olvasóit is ennek reményére bátorítja.

Újra Bár Micvó 17 év után! Mazl Tov!

17 év után újra Bár Micvó volt a kiskunhalasi zsinagógának. Az avatott ifjúnak ezúton gratulálunk, Mazl Tov!

A felnőttkor elérésével vallási kötelezettségei is gyarapodtak az ifjúnak, például a Tfilinkötés hétköznap reggelente.

Természetesen a Tfilinkötés mikéntjét – szabályait – sokunk számára hasznos lehet rendszeresen áttanulmányozni, hogy a hálácháknak, illetve a szokásoknak megfelelően kössük.

14064075_1045554862165792_3477388514027076291_n14192015_1045554878832457_2119051243501299748_n14192599_1045554548832490_5967727849425906737_n14202493_1045555472165731_457294662331320017_n14202596_1045554928832452_7190954262450775012_n14212081_1045555085499103_5076612365806707265_n14232653_1045554802165798_4611870284133384345_n Fotók: halasmedia Facebook oldala

 

 

A publikáció kizárólag a szabad véleményformálás keretében saját gondolatokat is tartalmaz. Az így megjelentetett publikáció – amint jelen blogban megjelenő valamennyi írás –  kizárólag bizonyos események és körülmények leírását, valamint annak véleményezését tartalmazzák, tudatában annak, hogy minden ember saját maga formálja önálló véleményét az Alaptörvényben meghatározott jogából eredendően.
A publikációnak – amint a jelen blogban megjelenő valamennyi publikációnak – nem célja mások véleményének befolyásolása, egyes személyek vagy szervezetek; közéleti, illetve bármely természetes személy megítélésében negatív irányba való befolyásolása. Jelen blog valamennyi publikációjában megjelentetett és bemutatott természetes személyek pozitív szándékát reméli a szerző, és olvasóit is ennek reményére bátorítja.

A Rabbiképző és a “Terror Háza”

Muszlim kulturális központot alakítanak ki az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem szomszédságában – járja be a hírhír a magyar közéletet az elmúlt napokban. A központot létrehozó alapítvány vezető tisztségviselői ellen korábban fegyvercsempészet, merényletkísérlet, kábítószerrel való visszaélés miatt folyt eljárás.

Nincsenek véletlenek.

gutenberg_0

Magyarország Kormánya (igen, itt lehet rám dobálni, hogy “biztos fideszes ez is”) napjainkban azon dolgozik, hogy terroristáktól óvja meg hazánkat. Lehet ezt kritizálni, bizonyára van még rengeteg megfontolandó megoldás, de időnk a vitákra szűkös.

A Budapesti Rabbiság a tegnapi napon – 2016. augusztus 29-én megosztott egy tiltakozást, amely kifejezetten a terrorista hátterű tisztségviselő miatt tiltakozik a központ létrejötte ellen. Tudvalevő, hogy a budapesti rabbiság igazgatója – Radnóti Zoltán – sokéves barátságot tart fenn szinte valamennyi budapesti muszlim közösséggel. A megjelent tiltakozás (ami azóta már nem látható) egyértelműen nem vallási diszkriminációból ered.

Mindeközben egy másik levél is forog zsidó körökben, amely szerint Frölich Róbert vélhetően Radnóti Zoltánt elítélő módon viszont a szabad vallásgyakorlat miatt PC (politikailag korrekt) nyilatkozat kiadását sürgeti, Heisler András bevonásával. Azzal érvel, hogy az “állásfoglalás nem a rabbik véleményét tükrözte”. Ezt követi üres mondatok sora a vallásszabadságról, stb… Valóban így lenne? Frölich Róbert szerint a rabbik nem szólalnak fel a terrorizmus, a fegyvercsempészet, a merényletkísérletek megelőzése érdekében?

Vajon ez a muszlim kérdés lenne a rabbiság két pólusának erőpróbája?

Az egyik oldal a vallási közösségek egymáshoz közeledését, egymás megismerését és barátságát szorgalmazza, viszont elutasít egy kétes hátterű alapítványt.

Mindeközben a másik oldal a “liberáldiktatórikus” világ szólamaival egybecsengő vallásszabadságot énekli meg, pozitív tettek nélkül. “Országos főrabbiként” szervezett vallásközi rendezvények során többször is elmulasztja a muszlim közösségek képviselőinek meghívását. A terrorveszély ellen viszont nem emelné fel szavát?  Különösen ilyenkor, amikor Magyarország miniszterelnöke is a terror beáramlásától próbálja megóvni Európát?

A zsidó vallás elfogadó barátsággal érez a muszlim közösségek iránt, amint azt Rambam (ismertebb elnevezésén Maimonidész) is megírta: “…a názáreti Jézus valamennyi cselekedete, és az Ismaelita (Muhammad), ki őutána tűnt fel, kizárólag a Messiás eljövetelének útját készíti elő, és jobbá teszi a világot, ösztönözve valamennyi nemzetet az Örökkévaló együttes szolgálatára, amint az írva vagyon Egy tisztább nyelvre formálom a népeket, hogy mindannyian az Örökkévaló nevét szólítsák, és egy közös szándékkal szolgálják.” (Misné Torá, Meláchim uMilchámot 11:7; Cefánia 3:9)

Viszont a zsidó vallás elítél mindent, ami Élet ellenes cselekedet, így a terrorizmus ellenes fellépés is “lélekmentés” (Pikuách Nefes).

Hiányolom a társadalmi kommunikációt (itt is, mint egy hamarosan megjelenő másik publikációm témájában is). Hiányolom, hogy a hitközségi vezetés nem tart fenn folyamatos egyeztetést a muszlim közösségekkel (amint azt például a keresztény felekezetek esetében teszi). Az előítéleteket, a félelmet, az aggodalmat, kizárólag egymás megismerése által tudnák leküzdeni.

Reméljük, hogy azok, kik a honi zsidóság vezetőinek érzik magukat nem különféle politikai megfelelések, igazodások, vagy óvatoskodások mentén tevékenykednek. Az állam aktuális vezetésével pedig minden jó igyekezetben összefognak; így és emellett törekednek közösségeink, és az egész társadalom javát szolgálni.

A publikáció azonos tartalommal, eltérő címmel, 2016. augusztus 31-én a mandiner.hu portálon jelent meg.
A publikáció kizárólag a szabad véleményformálás keretében saját gondolatokat is tartalmaz. Az így megjelentetett publikáció – amint jelen blogban megjelenő valamennyi írás –  kizárólag bizonyos események és körülmények leírását, valamint annak véleményezését tartalmazzák, tudatában annak, hogy minden ember saját maga formálja önálló véleményét az Alaptörvényben meghatározott jogából eredendően.
A publikációnak – amint a jelen blogban megjelenő valamennyi publikációnak – nem célja mások véleményének befolyásolása, egyes személyek vagy szervezetek; közéleti, illetve bármely természetes személy megítélésében negatív irányba való befolyásolása. Jelen blog valamennyi publikációjában megjelentetett és bemutatott természetes személyek pozitív szándékát reméli a szerző, és olvasóit is ennek reményére bátorítja.