Egyeduralom, üres zsinagógák, fejlesztések hiánya, sikertelen Mementó 70, zűrös átvilágítás és titkolózás, elhibázott imakönyv, Adolf Eichmanozás

A heisleri év (reméljük nem tölti ki a második évet) újabb értékelése jelent meg. A sofőr megint behajtott az elnök utcájába, az a szemtelen, most már Raszputyinnak is közbe kellett lépnie…

“Hittestvéreim!

Bajban vagyunk! Mondhatnám elért bennünket az értékválság. Rá kell döbbenünk, hogy a Mazsihisz vezetője mást ért rugalmas gondolkodás, józan egyensúly és a határozott fellépés alatt, mint a zsidóság jelentős része. Olyan értékbeli különbségek vannak Heisler András és a többség között, amelyet már nem lehet egyszerű párbeszéddel feloldani. Ezért váltani kell! Váltani kell, mert Heisler András félrevezeti a magyar zsidók jelentős részét!

Heisler azt állítja magáról, hogy határozott kiállású vezető, és a Mazsihisz erős közéleti szerepet tölt be. Ami azt illeti valóban jelentős port kavart – még külföldön is – amikor Heisler András Angela Merkel látogatásának jelentőségét Adolf Eichmanéhoz hasonlította. Határozott kiállásról pedig aligha beszélhetünk. Emlékezzetek: jelentős magyar sajtóorgánumok cikkeztek az esetről!

Hittestvéreim! Határozottnak és bátornak mondható-e egy olyan vezető, aki az elmúlt években egyszer sem állt ki szemtől szemben egyetlen egy olyan szervezettel sem, aki nyíltan náci vagy antiszemita megnyilatkozásokat tett. Heisler András tűrte, hogy a dunai cipőkbe köpjenek, hogy holokamuzzanak, nem emelte fel a szavát akkor sem, amikor halottaink emlékét gyalázták. Ez lenne hát a határozott fellépés?

Rugalmas tárgyalóképesség? Sikerült olyan rugalmasan tárgyalnia Heisler Andrásnak a Mementó 70 emlékév kapcsán a Kormánnyal, hogy a magyar zsidóság 200 millió forint támogatástól esett el. A rugalmassága egyetlen egy dologban azonban jól megnyilvánul: ha a saját véleményéről van szó. Heisler András igen rugalmasan kezeli, ha a Mazsihiszt érintő vizsgálat botrányos eredményéről kell beszélni, vagy éppen nem beszélni. Rugalmasan kezeli a BZSH létezésének kérdését is: egyszer kell, még elnöknek is jelölteti magát, másszor pedig eltöröltetné, beolvasztaná a Mazsihiszbe.

Józan egyensúly? Milyen egyensúly az, amikor az elnök egyszemélyi uralmat épített ki és jóformán kézi vezérléssel irányítja a Mazsihiszt? Milyen egyensúly az, amikor értékek helyett érdekek mentén vezeti valaki a zsidó hitközséget? Milyen józanságra utal az, hogy Heisler András azzal vádol egyeseket, hogy zsidóként a Kormánytól fizetést kap, miközben maga is havi több százezer forintot vesz fel egy állami intézményben betöltött pozíciója után? Milyen józanság az, hogy olyan imakönyvre költ a Mazsihisz több millió forintot, amely csak a pénteki imákra korlátozódik? Mit üzen ez a jövő generációinak?

Nekünk ma nem olyan vezetőre van szükségünk, aki hátat fordít a holokamuzóknak és a náci kijelentéseket megfogalmazó képviselőknek, aki egyeduralmat épített ki, és semmilyen kézzelfogható pozitív eredményt nem képes felmutatni.

Heisler András tevékenységének mérlege egyszerűen levonható: együttműködés hiánya minden téren, egyeduralom, üres zsinagógák, fejlesztések hiánya, sikertelen Mementó 70, zűrös átvilágítás és titkolózás, elhibázott imakönyv, Adolf Eichmanozás.

Mindenkinek érdemes végiggondolni, hogy milyen valós és tényszerű eredményeket ért el a Mazsihisz? Milyen érzékelhető, kézzelfogható eredménye, vagy hatása van Heisler András második elnöki ciklusának?

Hittestvérim! Tegyétek fel a kérdést magatoknak: jobb és könnyebb-e ma zsidónak lenni, amikor egyre nő az antiszemitizmus és a Mazsihisz vezetője feltett kezekkel áll és tétlenkedik. Mert ez a választás valódi kérdése: jobb lett-e a zsidóságnak Heisler András második elnöki ciklusa alatt?

Tisztelettel,
B. László”

Advertisements